Választott címünk kettős tartalmú: utal a konferencia témájára, és ugyanakkor kijelöli az írói eredetű névadás lázáros megoldásainak bemutatását.
- Lázár Ervin művei felvillantják próteuszi alkatának névbe transzponált megnyilvánulásait. Lehet őt Kálvintéri Lajos-nak, Plajbász Karcsi-nak, Duzma Dözmő-nek, Világhódító Felületes Ervin-nek, Berzsián-nak vagy Tupakká-nak, Simf-nek vagy Illés Ézsaiás-nak, de akár egyszerűen Lázár Ervin-nek nevezni. Valamennyi név azt az alkotó személyiséget takarja, aki finom iróniával, észrevétlen regiszterváltásokkal és a valós–fiktív–imaginárius hármas látószögéből képes megmutatni a kicsiben is megbúvó univerzumot.
Ebben az írói világban kitüntetett szerepet töltenek be a nevek, amelyek képesek bemutatni Lázár ösztönös és tudatos névadói gyakorlatának általános és különös vonásait.
- Lázár Ervint az onomasztikai szakirodalom a névérzékeny írók sorában említi (vö. például Kiss Antal 1997, G. Papp 2008.). Tudatosságának fokát – egyebek mellett – igazolják azok a naplóbejegyzések is, amelyekben egy-egy név hangulatát, karakterét próbálgatja: például Tupakko (?) = Tupakka; Bőbeszédű Kumpu, Arnold, Bőbeszédű Evren Evren, Bőbeszédű Arnold Anasztáz= Bőbeszédű Anasztáz; Durix Bederix ~ Duriksz Bederiksz, Bederiksz Duriksz = Bederik Duri (Napló 2007: 22, 35, 70.). Teremtett személynevei közül kettő (Berzsián – aug. 24., Árnika – ápr. 17.) megtalálható a hivatalosan is anyakönyvezhető nevek között (vö. Magyar Keresztnevek Tára). Ez a tény is neveinek erősségét, hatását bizonyítja. Az író nevek iránti érdeklődésére világít rá egy, az élete utolsó évében rögzített beszélgetés részlete is: „Pálfán kutakodtam egy papnál az anyakönyvben, azt néztem, hogyan nevezték el a gyerekeiket. Mentem az utcán, és találkoztam Sánta nénivel, aki a kovács felesége volt és az unokáját nevelte, s kérdeztem, Sánta néni, hogy hívják a gyereket? S azt mondja: Roland kisfiam. Hogy kell írni? Azt feleli: azt nem tudom. Ezért beültem a paphoz és megnéztem, hogy milyen neveket adtak 1937-ben, akkor László volt a legtöbb. Amikor ott jártam az 1970-es években, már nagy kavalkád volt, de 1900-ban még István és Klára volt.” (Akadémiai beszélgetések: 2006. február 11.)
A nevek szerepe meséiben, mesenovelláiban és meseregényeiben még erőteljesebbnek látszik, mint elbeszéléseiben. Lázár olyan gyorsan váltogatja a párbeszédekben megszólalókat – s ez mesemondói stílusának egyik jellegzetes vonása –, hogy részint ezért, részint pedig a gyermeki befogadás természete miatt újra és újra megnevezi a szereplőket (vö. például HT.). Íme egy rövid illusztráció a Négyszögletű Kerek Erdő című meseregényből:
„– Hencegős! – ordította Vacskamati.
– Nagyképű! – kiáltozta Aromo.
Bruckner Szigfrid egyenesen így bődült el:
– Nagypofájú!
– Kicsoda? – kérdezte Mikkamakka.
– Ló Szerafin! – bömbölték kórusban.” (NKE.: 36)
A lázári névadás sajátossága kutatásaim alapján leginkább mégis az, hogy a nevek segítségével megrajzolható az a valóságos és fiktív világ, amelyben valóságos és fiktív hősei mozognak. Az elrugaszkodás dobbantó deszkája Alsó-Rácegrespuszta, amelynek térbeli rekvizitumai a hajdani, mára elenyészett puszta felismerhetőségéig kimutathatók (Kissarok, Nagysarok, Rohadtsarok, Nagyszederfa, Alsóház, Fölsőház, Csordakút, Hamarászó, Erzsébet-domb – Csm.), és az az írói látásmód, amelynek eredményeképpen Alsó-Rácegrespusztá-ból Rácpácegres lesz. S mi van a kettő között? Kisgerőcz sor, Széljárta Fák tere, Jézus Szíve (templom) és Tűzmúzeum, Szeretet-kút és Négyszögletű Kerek Erdő, Bíró Drinócziék földje és Ferenctornya, no meg a Masoko Köztársaság.
A név gyakran erősebb az írónál. Lázár esetében magától értetődően következik művei élményalapjaiból. Változatos módon használta környezete neveit. Volt, hogy megtartotta az eredetit, mert hogy olyan erős volt a karakter, hogy nem hagyta magát megváltoztatni: Szűcs Lajos, a rácegresi kovács valós személy eredeti névvel, akinek kovácsműhelyében a gyermek Lázár Ervin sokat sertepertélt (Csm.). Máskor a nevet változatlanul hagyta ugyan, de a szereplőhöz kapcsolódó történetet részben vagy egészében megváltoztatta: például A remete című novella Jósvai Jancsi-ja ilyen (Csm.). Ennek ellentettje, amikor nevet cserél, de úgy, hogy valóságos személyek neveit viselő alakok közé keveri a kitaláltat, mint ahogy A porcelánbaba című írásában Csurmándi kerül a Szotyorik, Bűtösök, Hujberek, Jósvaiak, Prigerek és Császárok közé (Csm.). A szökés című novella hősének neve fokozatosan bújik elő az emlékek elfojtott hálója mögül, s válik a legfontosabb gondolattá: „De hiszen az én vagyok! Ferkó vagyok! Ferkó. Ezek még a nevét is elvették. Kiabálni kezdett.” (Csm.: 81) Néha csak egy kicsit módosított a valódi néven, vagy a tájnyelvi változatot használta: Markoján → Makorján (Ft.), Taubel → Tájbel, Drinóczi → Dernóci, Hermann → Hermány, Greifeistein → Rábestán (Csm.). Az is előfordul, hogy az eredetileg ragadványnév lép elő családnévvé: például az alsó-rácegrespusztai Keserű-k ragadványneve a Szotyori volt (Csm.). Sok esetben egy-egy létező családnév (Bődör, Csótár, Kósa) vagy egy-egy asszonynév rövid változata (Bartalosné, Cseténé) kelti életre azt a nyüzsgő, pletykás-babonás, mégis szerethető világot, amely a pusztai emberek hétköznapjait jellemezte a 20. század derekán.
Lázár Ervin sajátos módon élt a fikció lehetőségeivel. Nem csak történeteinek cselekményszövése vagy szereplőinek figurája mutatja ezt. Tulajdonneveinek feltérképezése is igazolja, hogy a valóság és a fikció keveredése, sőt tudatos vegyítése érvényesül leginkább névadásában. Így kerülhetett egymás mellé, felsorolás részeként Ivry, Barranquilla, Yaounde, Hobart, Rácpácegres és Quintuquicca (BD.). Rácpácegres ikonikus név, az életmű felszínesebb ismerete is elegendő az értelmezéséhez. Van-e okunk gyanakodni, hogy itt még valami furfangos dolog is történik? Nem igen, pedig Quintuquicca nem valóságos helynév, mint a többi, hanem Lázár Ervin fantáziájának eredménye még akkor is, ha általunk ismeretlen asszociációi lehetségesek (vö. BB.: 88). Iser gondolata, mi szerint „Amint a valóságok áthelyeződnek egy szövegbe, valami más jelévé változnak.” (2001: 23) – itt is érvényes. Ebben a konkrét esetben a helyneveken keresztüli tértágítás és a hihetetlen hitelesítésének eszközévé változnak. Pais Dezső ezt így fogalmazta meg: „A név a környezetében vall, és a környezetében gyakran mást vall, mint önmagában” (1960: 101).
Lázár Ervin meséinek, meseregényeinek személyneveit az éppen aktuális gyermekkörnyezet is inspirálta; saját gyermekeit pedig a névadásban is alkotótársnak tekintette (vö. Szegény Dzsoni és Árnika). Sokan és sokféleképpen bemutatták már ennek sajátosságait, játékos megoldásait.
Az írói eredetű nevek közül érdekesek még az ún. „kvázi személynevek”, mivelhogy a mesékben és meseregényekben sok van belőlük: Bruckner Szigfrid és Bruckner Szilvia (Ko.), Mikkamakka, Szörnyeteg Lajos, Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, Aromo, Dömdödöm, Nagy Zoárd (NKE.). Sokszor nehéz meghatározni, hogy gyermek- vagy állatszereplőkről van-e szó. A szerző a befogadó képzeletére bízta a döntést. Egy interjúban beszélt arról, hogy egyszer Réber László megkérdezte tőle, hogy hogy néz ki Dömdödöm: „Azt válaszoltam, olyannak rajzolja le, amilyennek ő elképzeli. Így lett az én kisfiúmból mackó.” (Szablyár 2005: 15). Az író eredeti elképzelése szerint egy szeleburdi gyerekcsoport antihősei élik meg a Négyszögletű Kerek Erdő-ben hétköznapi kalandjaikat. A nevük következtében válnak különössé és titokzatossá, és lépik át a valóság határait. Így lesz belőlük „medveforma férfi” és „gyerekforma macska” egyetlen történetben.
Az írói eredetű nevek az alkalmi tulajdonnév-alkotás sok-sok lehetőségét reprezentálják. A hivatalosan és a közhasználatban elfogadott névalakok mellett a teremtő képzelet létrehozhat olyan formákat is, amelyek többnyire csak az adott szövegvilágban funkcionálnak: halandzsanevek: Baramburác Bumburác (Mgy.), Parmerozpazepan Pozmerozpozipul (Ka.), Passzerputh Limadogon (Ka., FC.), hangulati-érzelmi hatást tükröző nevek: Dr. Zirzurr (Bb., NKE.), Murmura néni (Mgy.), Pálinkós Gyurka (BB.), hapax legomenonok: Lapázi Lopez (BB.), Szőrénszőr Tejbajszán (BD.), Vinkóci Lőrénc (BD.). Ezek a példák azt is mutatják, hogy Lázár Ervin alakjai ide-oda közlekednek, egyszerűen átsétálnak egyik alkotásból a másikba, és néha még funkciót is váltanak. A Bab Berci kalandjaiból (1989) Rutoldó és Tupakka vándorol át a Manógyár (1993) világába; az Aromo pedig felbukkan Kukica hercegnő szívének elnevezéseként is (Mgy.).
Rácz Endre (1992) írt Mikszáth Kálmán elbeszélései ürügyén a belehallás jelenségéről. Bemutatta, hogyan felelgetnek egymásnak a tót falvak harangjai (vö. Szent Péter esernyője), vagy hogyan idézi meg a békák brekegése a papok természetét (vö. Különös házasság). A gyermeki elhallás, belehallás Lázár neveiből is kimutatható: Berzsián, Dideki (BD.), Kicsus Grabula, Pamoszlán (Mgy.), Hapciter (Ka.). Ez adta a párhuzamot, hogy Lázár esetében beszélhetünk a „belelátás jelenségéről” is. Mi más lenne az oka a következő nevek keletkezésének: Zsebenci Klopédia ← zseb enciklopédia (BD.), Ríz Tejbeg ← tejbegríz (Mgy.), Rutoldó ← hurutoldó (BB., Mgy.) – „Apu olyan szögből látta a címkét, hogy az eleje lemaradt.” (Lázár Zsófia 2009), Kisdó Rogi Amónyus Döbbenetes Kurenill, Bolon Distók, Grafo Mánuel, Nemeuk Lideszi, Al Madzsem (Napló: 84, 99, 123, 209, 254)
Végezetül ejtsünk néhány szót a kettős fikció következtében felbukkanó irodalmi eredetű nevekről. Mondhatnánk azt is, hogy egyfajta intertextualitásról van szó. Umberto Eco (1995) szerint ez az az eset, amikor egy adott szerző adott művében megteremtett szereplő nevével együtt bukkan fel más szerző fikciós művében. Ilyenkor az igazság bizonyítékaként funkcionálnak ezek az alakok. Lázár Ervinnél is találkozunk néhánnyal. Például az egyetemes orális irodalomból ismert Hüvelyk Matyi (Hsz.: 219) A csapda című novella gyerekhőse nevének helyettesítésére szolgál. Bogatir Ábrahám – aki eredetileg Kardos G. György Avram Bogatir hét napja című regényének szereplője – A város megmentésében (Ka.: 154) bukkan elő mint szomszéd.
- Előadásunkban igyekeztünk bemutatni azt, hogy Lázár Ervin névérzékeny és a névadásban eredetiséget tükröző onomarurg volt. Az emlékekből, álmokból és a valóságból szőtt történeteinek világában a tulajdonnevek múltat idéznek, jövőt jósolnak, felismerést ígérnek és megnevettetnek.
Az adatok forrása és rövidítésük
Lázár Ervin: Bab Berci kalandjai. Budapest, 2002. Osiris Kiadó. = BB.
Lázár Ervin: Berzsián és Dideki. Budapest, 2006. Osiris Kiadó. = BD.
Lázár Ervin: Csillagmajor. Budapest, 2005. Osiris Kiadó. = Csm.
Lázár Ervin: A Franca Cirkusz. Hangjátékok. Budapest, 2006. Osiris Kiadó. = FC.
Lázár Ervin: A fehér tigris. Budapest, 1998. Osiris Kiadó. = Ft.
Lázár Ervin: Hét szeretőm. Budapest, 1994. Századvég Kiadó. = Hsz.
Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér. Budapest, 1977. Móra Ferenc Könyvkiadó. = HT.
Lázár Ervin: Kisangyal. Budapest, 2002. Osiris Kiadó. = Ka.
Lázár Ervin: A kisfiú meg az oroszlánok. Budapest, 1978. Móra Ferenc Könyvkiadó. = Ko.
Lázár Ervin: A manógyár. Második, új mesékkel bővített kiadás. Budapest, 2002. Osiris Kiadó. = Mgy.
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő. Budapest, 2005. Osiris Kiadó. = NKE.
Hivatkozott irodalom
Akadémiai beszélgetések 2006. február 11.: Irodalom, film és valóság. Beszélgetés Lázár Ervinnel. http://www.mmakademia.hu/ab/9/902.php (2009. 09. 15.)
Eco, Umberto 1995. Hat séta a fikció erdejében. Ford. Schéry András, Gy. Horváth László. Budapest, Európa Könyvkiadó.
Iser, Wolgang 2001. A fiktív és az imaginárius. Az irodalmi antropológia ösvényein. Ford. Molnár Gábor Tamás. Budapest, Osiris Kiadó.
Kiss Antal 1997. Személynevek használata novellákban. MNyTK. 209. Budapest–Miskolc, Magyar Nyelvtudományi Társaság és a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézete. 561–64.
Lázár Ervin 2007. Napló. Budapest, Osiris Kiadó.
Lázár Zsófia 2009. Levélváltás: 2009. június 18–19.
- Papp Katalin 2008. Személynevek szövegbe ágyazódása Lázár Ervin meseregényeiben. In: Bölcskei Andrea – N. Császi Ildikó szerk.: Név és valóság. A VI. Magyar Névtudományi Konferencia előadásai.(Balatonszárszó, 2007. június 22–24.) Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszék. 588–597.
Pais Dezső 1960. Szempontok Árpád-kori neveink vizsgálatához. In: Névtudományi vizsgálatok. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Rácz Endre 1992. A belehallás jelenségéről. Nyelvtudományi értekezések 134. Budapest, Akadémiai Kiadó.
Vélemény, hozzászólás?